▪ A magyar idők emlékezete Berzétén és Kőrösön
NARRATÍVA ÉS EMLÉKEZET részeként

Tóth Gábor (ELTE BTK):

A magyar idők emlékezete Berzétén és Kőrösön 1938–1945

A „magyar idők” emlékezete az egykor legfiatalabb és mára a legidősebb szemtanú korosztályok esetében jelenleg még kutatható. A terepkutatásom alatt igyekeztem minél többet megtudni az 1938–1945 közötti berzétei (Brzotín) és kőrösi (ma Berzétekőrös, Kružná) helyiek emlékezetében élő magyar világról. Elsősorban a lokális emlékezet, az oralitásban élő emlékek felé fordítottam a figyelmemet. A jelenben megismerhető múlt csupán egyetlen korosztály nemzedéki emlékezete, amely szubjektív képeket őriz a múltról. Mindazonáltal ezek, a jelenben meglévő sajátságos „múltak” segíthetnek megismerni egy közösség belső életét, értékrendszerét, múlthoz fűződő viszonyát, egyéni és közösségi emlékezetét. Egy közösség életéről árulkodik, hogy mit tart megörökítésre méltónak, valamint a múlt megélőinek milyen lehetősége, kommunikációs tere van a közösség előtt megismertetni és elfogadtatni saját életútjuk legfontosabb elemeit. Mi marad meg a múltból, milyen történeteket „forgalmaz”, illetve melyek azok a történetek, amelyeket a közösség magáénak érez? Az elbeszélők életkorából adódóan a „magyar idők” hét évtizedes emlékeinek ma megismerhető narrációi erősen töredezettek.

A nagy események, a hétköznapokat felforgató atipikus események az elbeszélhető múlt sarokpontjai. Dél-Felvidék visszacsatolása, valamint a második világháború tragikus eseményei, sorsfordító, központi élményeivé váltak az életutaknak is. Ezek az emlékek és azok jelenbeli elbeszélése a narratív identitás fontos részeivé váltak, valóságtartalmuktól függetlenül. A kisebbségben élő, magyar szemtanú korosztály számára egyik legfontosabb identitásjelölő elem a nemzet és a nemzethez való tartozás érzete, éppen ezért kapnak kiemelt jelentőséget a visszatérés elbeszélései. A „magyar idők” emlékei könnyen integrálódtak az énképbe. Örömmel emlékezik meg arról, hogy részei lehettek annak a világnak, amikor magyarként Magyarországhoz tartoztak. Az elbeszélt múlt, egyben a „(cseh)szlovák” történelemmel való szembenállás eszköze is. Az emlékezet tudatos elnyomása 1989-ig, a magyar történelem alulreprezentáltsága, a „magyar idők” emlékezetének alacsony társadalmi presztízse, meghatározó volt abban, hogy jelenleg Berzétén és Kőrösön a közösségi emlékezésmunkák „hiányosak”, jóformán csak a szemtanú korosztályok tagjai érzik magukénak. A szemtanú generációnak, a társadalmi közöny ellenére is magas a múltért érzett felelőssége. A „magyar idők” emlékei „emlékezeti kulcsok,” mely a szemtanú korosztályok közös öröksége.