▪ Múlt-határ, empirikus jelen
NARRATÍVA ÉS EMLÉKEZET részeként

A. Gergely András (ELTE Társadalomtudományi Kar):

A múlt-határ mint empirikus jelen-körvonal

Emlékezünk vagy újra-átélünk? Reciklálható-e a múlt, s ekként válik-e a konstans jelen állandósult körülményévé, mindenkori feltétellé? Lehet-e (és érdemes-e) a múlttal mintegy „keretezni” (a tudott és ismertnek vélt szellemi örökséget aktuális „képbe illeszteni”), revitalizálni, folytonos feltétellé avatni? Nem épp attól válik-e ahistorikussá egy pillantás, érték-képzet vagy pozíció, hogy a jelenre koncentrálás szándékával szinte „üzenetként” állítjuk oltárra? Határolható-e a múlt, s nem épp a jövő az, ami jelenné teszi? Az értelmezés határai, az emlékezet botlásai, az áthallások tüneményei vajon nem a múltat teszik érvénytelenné, fölülírhatóvá, empirikusan semmissé? S mit kezd mindezzel, aki az antropológus tekintetén át lamentál mindezen? A jelenbe körvonalazott múlt hát már mindig a jövő története marad? S az ezek fölötti merengés historiográfiai gesztus csupán (vö. Gyáni Gábor, Eric Hobsbawm, Huizinga, Gérard Noirel), vagy az aktualitás mindenkori sorsa (Geertz, Appadurai, Ulrich Beck etc.)?