Kollár Csaba (NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola): A digitális kort megelőző korokban emlékeink tárgyi lenyomatai viszonylag biztonságban voltak. A tárgyakra vigyáztak, megvédték azokat a természeti károktól, mentették a háborúk és a vándorlások során, s így a képek, fényképek, írások, használati és egyéb tárgyak számos generáció számára jelentették a családi, a közösségi, de akár a nemzeti emlékezés biztos tárgyi bizonyítékait. A digitális korban ugyan a klasszikus tárgyi emlékek megmaradtak, de arányait tekintve a digitális eszközökkel előállított és/vagy rögzített lenyomatok kerültek túlsúlyba. A lenyomatok egyfelől sokkal könnyebben készíthetőek el, másfelől sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve. Igaz, hogy ami egyszer a hálózatra felkerült, az gyakorlatilag örökre ott marad, mint egyfajta digitális lenyomat, de ezen dokumentumaink fölött elveszíthetjük a kontrollt, a tulajdont. Az előadás bemutatja emlékeink tárgyi lenyomatainak alapvető humán információbiztonsági lehetőségeit és módszereit is.
| |
||||