A. Gergely András (ELTE TáTK): Tájak emléke, nemhelyek identitása. A kultúraközi terekről A nemzeti táj, a lokalitás harmonikus víziója, a jeles vagy kitüntetett terek és helyek emlékezetben rögzült verziói alkalmi és esetleges viszonyba tudnak kerülni a tér-identitással. Ennek antropológiai és kultúraelméleti vagy kultúratörténeti feltártsága jól ismert megannyi elméletből, melyeket részint kiegészít, fel is tölt és kiterjeszt Marc Augé szürmodernitás antropológiájába bevezető alapműve. Az „antropológiai hely” és a nem-hely viszonyát az érintkező közelségben egymásra ható kultúrák közötti interakciós térben kívánom röviden értelmezni – inkább kérdésekkel, mint „tanításokkal”, de a kutatás és megértés lehetőségeitől nem elrugaszkodva...
| |
||||