A látássérült nők énképe és helyzete a mai magyar társadalomban
Lendvai Lilla előadása Hogy élik meg a látássérültek kirekesztettségüket? A fogyatékos személyek életük során számos előítélettel és diszkriminatív megnyilvánulási formával találkoznak fogyatékosságuk okán (Csizmár, 2007). Mi történik akkor, ha hátrányuk halmozódik: látássérülésük mellé társul a nőket érintő szexizmus is? Hogy küzdenek meg ezzel a halmozódott stigmával? Az előadás során látássérült nőkkel készült interjúk bemutatásán keresztül keressük erre a választ. A testi fogyatékossággal élő nők a domináns csoport szerint nem rendelkeznek a nőiség fő attribútumaival, eltérnek az általuk meghatározott szépségideáloktól és külső megjelenési normáktól, hiszen a testi épség „kritériuma” a domináns csoport szerint esetükben nem teljesülhet (Hernádi & Könczei, 2013). Aszexuálisnak és nőietlennek, gyakran pedig az anyaságra alkalmatlannak bélyegzik őket (Garland-Thomson, 2005). A narratív interjúk feminista megközelítésű elemzése során célom a komplex oksági viszonyok feltárása, Hernádi és Könczei (2013) kutatása alapján felmérni, hogy a testi fogyatékossággal élő nők önértékelésére, kapcsolataira és női szerepeire milyen hatással van fogyatékosságuk, illetve az, ahogyan a mindennapokat átszövő szexizmussal szembesülnek. Előadó: Lendvai Lilla (ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet) Kép: az EgyeNlŐ című dokumentumfilmből. (Rendező: Eichner Hanna. Operatőr: Chilton Flóra. Gyártásvezető: Lendvai Lilla és Pelbát Gergely.) Kapcsolódó interaktív művészeti foglalkozás az Alkotóműhelyben
|
 |