Félnomádok és letelepültek Kelet-Afrikában
A szekció Kelet-Afrikában kutató antropológusok, illetve ott egyéb expedíciók tagjaiként hosszabb időt eltöltő nem-antropológusok tapasztalatait mutatja be. Az önálló előadások változatos képet kívánnak nyújtani Kelet-Afrikáról azáltal, hogy négy, eltérő kulturális jegyekkel rendelkező népcsoportot ismertetnek. Másféle szokásrendszer és anyagi kultúra jellemez ugyanis egy meglehetősen zárt, félnomád, állattartó bedzsa törzset, és más egy letelepült, az idegenforgalomhoz sok szállal kötődő népcsoportot. Több előadás érinti a gátépítések okozta áttelepítések kultúrára gyakorolt hatását is. Ez különböző módon nyilvánul meg és interpretálódik Etiópiában, a kormány és az Omo-völgy félnomád népei között, és máshogyan az Egyiptomban vagy Szudánban élő falusiak körében. Egyes népcsoportok esetében nagy hangsúly helyeződik az etnikai identitás felértékelődésének bemutatására is. A szekció egyes blokkjainak témái – földrajzilag északról délre haladva: 1. Jasper Kata (egyiptológus, kulturális antropológus): Asszuáni núbiaiak identitásreprezentációi 2. Gebauer Szabolcs (újságíró) és Kersánszki Tamás (szociálpolitikus): Két ország határán: magyarab kulturális identitás Szudánban 3. Lassányi Gábor (régész, egyiptológus): A sivatag fiai, a bedzsák 4. Tesfay Sába (kulturális antropológus): Gátépítés az Omo-völgyben Az előadásokat követő beszélgetés során lehetőség nyílik kérdések feltevésére és problémák megvitatására. Fotó: Lassányi Gábor. (A kép Port Szudántól keletre készült, egy hegyvidéki, bedzsa lakodalom alkalmával.) Jasper Kata (egyiptológus, kulturális antropológus): Asszuáni núbiaiak identitásreprezentációi Asszuán egyfajta kulturális határterületet jelentett az ókori Egyiptom és Núbia között, és gyakorlatilag az ókortól fogva otthont ad az egyiptomi mellett núbiai elemeknek is. Két ottani faluban végeztem terepmunkát: az egyik a XX. század elején, az első Asszuáni-gát építése során jött létre, a másik sokkal nagyobb múltra tekint vissza. Előadásomban azokat a kulturális határokat mutatom be, amelyek megfogalmazása révén a núbiaiak definiálni tudják magukat a többségi, egyiptomi társadalommal szemben, és amelyeknek fontos részét képezik az 1960-as években lezajlott gátépítés miatti áttelepítésekhez kapcsolódó emlékezetnarratívák is. Gebauer Szabolcs (újságíró) és Kersánszki Tamás (szociálpolitikus): Núbiában, vagyis a mai Dél-Egyiptom és Észak-Szudán területén, ahol majd' kétszer annyi piramis épült, mint az ókori Egyiptomban, ötszáz éve él egy kisszámú népcsoport, mely hagyományaiban, szokásaiban és emlékezetében bizonyos tekintetben eltér a két ország lakosaitól. A magyaraboknak, azaz a magyar törzs tagjainak – akik az egykori Oszmán birodalom magyar határőrei leszármazottainak tartják magukat – megmaradt képviselőit a múlt század húszas éveiben fedezte fel Almásy László, vagy ahogy a helyiek nevezték, Abu Ramla, a homok atyja. S majd nyolcvan év elteltével látogattuk meg őket mi is három alkalommal, hogy jobban megismerjük életüket, szokásaikat, mindennapjaikat. Lassányi Gábor (régész, egyiptológus): A sivatag fiai, a bedzsák A Nílus-völgy és a Vörös-tenger között húzódó hatalmas Keleti-sivatagnak nevezett terület a bedzsa törzsek ősi lakhelye. Ők alkotják Szudán egyik legnagyobb etnikai kisebbségét, de szép számmal élnek bedzsák Dél-Egyiptomban és Eritreában is. Tesfay Sába (kulturális antropológus): Gátépítés az Omo-völgyben Az Omo-völgyi gátépítés apropóján a kulturális antropológiában dokumentált áttelepítések afrikai példáit mutatom be, hogy közelebb kerüljünk a ma zajló dél-etiópiai események megértéséhez. Az előadás során a tulajdonviszonyok, politikai erők, gazdasági érdekek, megélhetési formák változása és az alkalmazkodás kérdései kerülnek előtérbe.
|
 |