Kunt Ernő fotóantropológiai jegyzeteinek egyikében megfogalmazza, hogy egy adott társadalom képe fotográfiákon keresztül is elénk tárulhat, azaz a kép által közelebb juthatunk a társadalom és az egyén megismeréséhez. Jelen előadás is ezt az alapelvet követi azzal a különbséggel, hogy a fotó vizsgálandó területét leszűkíti a nemzetiségi identitás és asszimiláció képi reprezentációira, nemcsak egy olyan nyelvi tájképet jelenít meg, ahol a nemzetiségi identitás nagymértékben determinálódik, mint például a Répáshutai Néptánc Fesztivál, hanem felhívja a figyelmet azokra a forgatókönyvekre is, amelyeket a kétvölgyi vendek dolgoztak ki identitásuk megőrzésére és az asszimilációs folyamatok lassítása céljából. Kutatási eredményeimmel szeretném megerősíteni a fotográfia létjogosultságát az antropológiai módszertanban az egyszerű terepfotóktól kezdve a talált vagy adatközlőktől kapott fényképeken át. Az előadás célja azt a premisszát bizonyítani, hogy a fotográfia értelmezéséhez mindenképpen szükséges az individuum élettörténeti elbeszélése, és a fotó egyaránt lehet a részvétel és az elidegenedés eszköze is. A "Társadalom és Fotográfia" szekció előadása.
| |
||||