Tóth Gábor (PTE BTK): A panorámaképek szerepe a társadalomkutatásban
Társadalom és Fotográfia szekció részeként

Habár a panorámakép készítése több mint egy évszázada ismert, a társadalomtudományi kutatások csak elvétve, többnyire illusztratív céllal használták fel. Az analóg technológiával a panorámaképek elkészítése nehézkes volt, melynek egyes gyakorlati problémái (nagyítás, összeillesztés, publikálás stb.) a digitális technológiával megoldódtak. A társadalomkutatások módszertanába beemelt panorámafotók új és hatékony elemét jelenthetik vizuális megismerésnek.

  Ezeket a vizuális forrásokat a vizsgált közösség tagjai és a kutató egyaránt létrehozhatják. A kutató által létrehozott képet nem feltétlenül technikai jellemzői különböztetik meg, hanem elsősorban a fényképfelvételek készítésének tudatossága, felhasználása és értelmezése. A készített képek módszere és rendezettsége ad lehetőséget az átfogó vizuális társadalomkutatások számára. A vizuálisan megtapasztalható világ hű leképezése a társadalomtudományi kutatások régi és egyben utópisztikus vágya. A fényképek – így a panoráma-felvételek is – a látható világot csak erősen korlátozott formában tudják leképezni, hiszen nem egyszerűen megörökítik a valóságot, hanem egyben újra is alkotják, illetve rendezik azt. A panorámaképek esetében ez az újraalkotás jól megtapasztalható, hiszen a látható világ elemeiből – az emberi szem számára idegen módon – konstruálják újra a kutatás színterét. A fénykép sohasem valósághű, hanem csupán – jobb szó híján mondjuk – látványhű, mégis, a rögzített látványhű kép a látható világ valós elemeit is, egy adott szemszögből újraalkotva, illetve rendezve tartalmazza. A vizuális kutatások során nem lehet csak magukban a panorámaképekre hagyatkozni, ugyanakkor a panorámaképek az értelmezés új kontextusait is megteremthetik.

A "Társadalom és Fotográfia" szekció előadása.