Az önkéntesség egy speciális területe: a hospice

Az önkéntesség szerepe az utolsó stádiumú betegek lelki gondozásában. Társadalmi kettősség: szükséglet és elfordulás. Az utolsó stádiumú betegek gondozása néhány generáció alatt kulturális változásokon ment át, a családot felváltotta az önkéntes.

 Résztvevők: Sajgó Irén - a Hospice Ház önkéntes koordinátora; http://www.hospicehaz.hu

Sipőcz Diána – kulturális antropológus hallgató, a Hospice Ház egyik önkéntese

A halál és a haldoklás elkerülhetetlenségét hiába akarjuk elfedni, az „élet repedésein" keresztül időről-időre felszínre törnek, és nincs az a tabu, amely eltakarhatná jelenlétüket.

Az utolsó stádiumú betegek lelki gondozása néhány generáció alatt kulturális változáson ment át. A megváltozott életvitel, családszerkezet egyre nehezebben tudja biztosítani a haldoklás korábbi körülményeit. Társadalmi szükséglet lépett fel, amely ambivalens módon, elfordulással párosul.

A Hospice Ház utolsó stádiumban lévő, daganatos betegek ingyenes ápolását végzi, segít a betegeknek abban, hogy méltóságukat az utolsó pillanatig megőrizhessék, és hozzájárul családjuk lelki támogatásához.  Meghívott vendégemmel, Sajgó Irénnel, aki a ház önkéntes koordinátora, arról fogunk beszélni, hogy a családot az önkéntes miként segíti, vagy – némely esetekben – váltja fel a haldoklók ápolásban. Továbbá megosztom saját önkéntes tapasztalataimat, amely megoldást kínálhat arra a kérdésre, hogy miért van túljelentkezés önkéntesekből az utolsó stádiumú betegek lelki gondozására.