A terepmunka aktualitásai és a cigánykutatás
Kerekasztal-beszélgetés olyan kutatatókkal, akik egyrészt végeztek terepmunkát cigányok között, másrészt reflektálnak a terepmunka elméleti kérdéseire.Kerekasztal-beszélgetésünkön a kulturális antropológia sarokkövének tartott terepmunka, mint módszer aktualitását és változásait járjuk körbe, a hazai antropológiai cigánykutatások tükrében. Beszélgetőtársaink cigánykutatók, akik terepmunkát végeznek. A terepmunka a beszélgetés során azonban nem gyakorlati problémaként merül föl, hanem mint egy olyan módszer, amely mindig is egy bizonyos kultúra-szemléletet működtetett – ennek változásait vitatjuk meg. Beszélgetésünk kiindulópontja, az az utóbbi pár évtizedben bekövetkezett szemléletváltozás, amely a „terepet” nem csupán térben, vagy társadalmilag messzi és alapvetően zárt helyeken tudja elképzelni, hanem akár mozgásban lévő viszonyoknak, amelyek a kutató életvilágának is részét képezhetik. Az ún. cigányterep a hazai kontextusban egyrészt a „kéznél lévő idegen”, a „mi bennszülöttünk”, amely a klasszikus terepmunka szemléletéhez kitűnően adaptálható, másrészt a cigány „mindannyiunk ismerőse”, hétköznapjaink szereplője, volt osztálytárs, szomszéd, barát, barátnő stb., és mint ilyen kutatása eleve kikezdi a klasszikus terepmunka szemléletét, amely főként a „távolit” keresi. Kerekasztalunknál e kettősségben rejlő lehetőségeket is megbeszéljük. A fentiekkel összefüggésben megpróbáljuk feltérképezni, hogy annak a „hazai”, „kelet-európai”, vagy „magyar” kontextusnak, ahol dolgozunk, milyen hozadéka van az antropológia módszerének aktuális kérdéseit illetően.
Szervező: Kovai Cecília Kerekasztal-beszélgetésünkön a kulturális antropológia sarokkövének tartott terepmunka, mint módszer aktualitását és változásait járjuk körbe, a hazai antropológiai cigánykutatások tükrében. Beszélgetőtársaink cigánykutatók, akik terepmunkát végeznek. A terepmunka a beszélgetés során azonban nem gyakorlati problémaként merül föl, hanem mint egy olyan módszer, amely mindig is egy bizonyos kultúra-szemléletet működtetett – ennek változásait vitatjuk meg. Beszélgetésünk kiindulópontja, az az utóbbi pár évtizedben bekövetkezett szemléletváltozás, amely a „terepet” nem csupán térben, vagy társadalmilag messzi és alapvetően zárt helyeken tudja elképzelni, hanem akár mozgásban lévő viszonyoknak, amelyek a kutató életvilágának is részét képezhetik. Az ún. cigányterep a hazai kontextusban egyrészt a „kéznél lévő idegen”, a „mi bennszülöttünk”, amely a klasszikus terepmunka szemléletéhez kitűnően adaptálható, másrészt a cigány „mindannyiunk ismerőse”, hétköznapjaink szereplője, volt osztálytárs, szomszéd, barát, barátnő stb., és mint ilyen kutatása eleve kikezdi a klasszikus terepmunka szemléletét, amely főként a „távolit” keresi. Kerekasztalunknál e kettősségben rejlő lehetőségeket is megbeszéljük. A fentiekkel összefüggésben megpróbáljuk feltérképezni, hogy annak a „hazai”, „kelet-európai”, vagy „magyar” kontextusnak, ahol dolgozunk, milyen hozadéka van az antropológia módszerének aktuális kérdéseit illetően. Szervező: Kovai Cecília
|
 |